tót lázadás, 1848. szept. 20. –1849. ápr. 28.: a bécsi udvari politika irányította lázadás a magyar kormány megdöntésére. – A jogegyenlőséget biztosító →áprilisi törvények után J. M. Hurbán (1817–88) hlubokai, M. M. Hoda (1811–70) liptószentmiklósi ev. lelkészek és L. túr (1815–1856) lapszerk. irányításával pánszláv ügynökök izgattak a Felvidéken a m. kormányzat ellen. A pánszlávok, részben szerb pénzen, Cseho-ban és Au-ban szabadcsapatukba önkénteseket toboroztak (a zsold napi 10, később 5 krajcár). Kiáltványuk szerint a "királyért és az osztrák birodalom egységéért" kívántak harcolni, melyet összehangoltak J. Jellasic horvát bán támadásával és délvidéki szerb lázadással. Bécsben a cs-i hadiszertárból fölszerelt egység IX. 18: éjjel belopakodott Nyitra vm-be. IX. 20: Brezováról Hurbán a szláv nemzetet fegyverbe szólította, azzal a szándékkal, hogy föllázítja az egész Felvidéket. IX. 29: Miavánál (Nyitra vm.) bajsai Vojnits Lajos (1803–75) őrnagy kb. 1000 m. és tót nemzetőrrel Morvao-ba kergette Hurbán kb. 2000 fős csapatát (közöttük kb. 50 tóttal s egy század olasz Ceccopieri gyalogossal). – A XII. 4: főként cseh diákokkal a Mo-ra bevonult Hurbán, XII. 11: Frischeisen cs-i alezr. katonáival együtt (kb. 6000 emberrel) Budatinnél (Trencsén vm.) megtámadták Benitzky Lajos felvidéki kormánybiztos és Querlonde őrnagy (kb. 3000 ember, 4 ágyú) csapatát. A turóci kaszás tót nemzetőrök szétszaladása s a honvédek 6 órás tűzharca után Hurbán Csacára, Frischeisen Jablunka felé hátrált (veszteségünk 7 halott 27 sebesült). Ezután Morvao. és Szilézia határát Götz cs-i tábornok alá rendelt galiciai csapatokkal megerősítették, Hurbán lázadóival csatlakozott hozzá. Toborzásuk csekély eredménnyel járt, mivel a cs-i katonákkal együtt fosztogatókhoz kevesen csatlakoztak (pl. a zsolnai ferences ktorból minden lisztet, kenyeret, fát, gyümölcsöt és sok bort elvittek, a budatini kastélyt kirabolták, majd fölgyújtották, a kpnát is kifosztották, ennek arany sztségtartóját Bartóky zsolnai polgár 10 ft-ért vette meg), a fosztogatás miatt Götz Zsolnán a statáriumot is elrendelte. – 1849. II. 26: Murányaljánál (Gömör és Kishont vm.) Kristóf Lajos 1000 nemzetőrrel a Görgei Artúr (1818–1916) hátráló seregét üldöző Götz cs-i hadtestével vonuló Hurbán 2500 lázadóját szétszórta. – IV. 23: Görgei Ármin (1812–77) őrnagy (2300 fős csapata) előörsei Pribócnál (Turóc vm.) összeecsaptak Trenk cs-i őrnagy és Hurbán (serege kb. 3000 fő) előörsével, a cs-iak Varinig visszavonultak. Görgey ezután fölszólította Hurban önkénteseit: aki fegyvével jelentkezik, azt földje megművelésére hazaengedi és kegyelmei remélhet (161 fő jelentkezett). – IV. 28: Alsókubinnál (Árva vm.) Görgei Ármin őrnagy (csapata 2300 fő) portyázó osztálya a Felvidéken garázdálkodó lázadók (kb. 3000 fő) egyik csapatát szétverte és 160 foglyot ejtett. – A cs-i had segédcsapataként bevetett lázadók nem tudták mozgósítani a Felvidék, de még egy szláv többségű vm. tótságát sem. A remélt népfölkelés helyett a segédcsapatként harcba küldött hurbánista zsoldosok (önkéntesek) mind az 5 összecsapásukat elveszetették a →magyarónok ellen, azok ellen a nemzetőrségben és honvédségben küzdő tót polgárok és volt jobbágyok ellen, akiket föl akartak szabadítani az ezeréves magyar elnyomás alól. – 1849 őszétől az önkényuralmi rendszer a ~ pánszláv vezéreinek önkormányzati elképzeléseit néhány hangadójuk vmi főhivatali kinevezésével elintézettnek tartotta. A tót nyelv hivatalossá tétele helyett – a törvénytár tót fordításának nehézségei (a hiányzó szókészlet) miatt – A. Bach (1813–93) belügymin. a cseh egyházi nyelvet használta, így a népi tót nyelv terjesztésének is akadályozójává lett.  88

Slovenské Pohlady 1851:157. (Hurbán: Varta Slovenská) – Szeremley 1867. – Kéry 1899:689. – Beniczky 1924: 88. – Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848/49-ben. Bp., 1937. II: 88. – Görgey István: 1848. jún-tól nov-ig. Okmánytárral. S. a r. Katona Tamás. Bp., 1980: 376. – Kovác, Duán: Szlovákia történte. Pozsony, 2001: 115. (A szl. felkelés 1848–1849-ben)